Kínában a prostitúció intézménye egészen a legújabb korig általánosan elfogadott volt. A prostituáltak vagy "énekeslányok" általában a külvárosok szórakoztató negyedeiben található bordélyházakban éltek, de a városok belsőbb régióiban létesített bordélyokban, kocsmákban, fogadókban, teaházakban is előfordultak. A Song-kori Kínában, a világ akkori leghatalmasabb városában, Hangzhouban számukat húszezerre becsülték. Az örömlányok származásukat tekintve szinte kivétel nélkül a köznéphez tartoztak. Sokukat még gyerekkorukban eladták egy bordélyháznak. A prostituáltak között éppúgy lehet találni szegényeket, mint gazdagokat, akik azt is megtehették, hogy kényszergyámságuktól megszabadulva önállósodjanak. A szebb és tehetségesebb lányokat a szerelem művészetén kívül, éneklésre, zenélésre, költészetre is megtanították. A leghíresebb, legszebb, legműveltebb kurtizánok nagy becsben álltak, nevüket feljegyezték. A legalacsonyabb kategóriába tartozó prostituáltak tucatszám nyüzsögtek a piacterek, hidak közelében és a népes negyedekben. A kurtizán alakja kedvelt témája a kínai irodalomnak, szinte mindig páratlan szépségű, csodálatra méltó lányokként jelennek meg.
| Bolti ár: | -20% |
