A munka hivatássá válik, ha saját lelkünk intelmeit követjük. Ám mint a szerelemben, e téren is gyakran csak saját önző gondolatainkra hallgatunk. Csak magunkra gondolunk ahelyett, hogy mások és a környezetünkben élők helyébe képzelnénk magunkat. Sikeresek akarunk lenni, és nem nézünk se jobbra, se ballra. Amint Thomas Schäfer legújabb könyvének néhány történetéből kiderül, ez akár meg is betegítheti az embert...
A párkapcsolaton kívül gyakorlatilag nincs még egy életterület, amelyet olyan szoros összefüggésbe hoznánk életünk értelmével, mint a foglalkozásunkat. Ha családi gyökereinket felismerve és megbecsülve élünk, fejlesztjük képességeinket és egyúttal az erkölcsi értékrendre is tekintettel vagyunk, a munkából hivatás válhat, hiszen a szakmai tevékenység és a lelki fejlődés szoros kapcsolatban áll egymással. Ha ugyanis magunkban nem helyeseljük a munkánkat, folyamatosan gondokkal és összeütközésekkel vagyunk kénytelenek szembesülni. A munkával járó stresszt is csak akkor vagyunk képesek kellőképpen feldolgozni, ha tudjuk, hogy szakmai tevékenységünkkel lelkileg összhangban állunk.
Thomas Schäfer saját családállítási praxisából származó példák segítségével mutatja be, hogyan érvényesíthetők és kamatoztathatók a szakmai életben az egyéni szükségletek, képességek és meggyőződések. Ha az ember a saját lelkére hallgat, a legváltozatosabb szakmai kihívásokra is megoldást talál, legyen szó akár munkahelyi terrorról, munkanélküliségről, munkahelyváltásról, nyugdíjazásról, cégalapításról, önállóságról vagy munkahelyi összetűzésekről általában. Gondolatébresztő meglátások ezek, amelyek segítenek felismerni és megélni saját hivatásunkat.